A bemutatkoz� albumuk igazi telital�lat volt: az �rm�ny(!) sr�cok a lehet� leg�gyesebben keverik a z�z�s riffeket a b�bfilmekbe ill� t�m�kkal, akkor v�ltanak egy sz�mon bel�l l�raib�l csontkem�nyre, amikor akarnak, az �nekes Serj Tankian hangja pedig a beteges suttog�st�l a torokm�lyi h�rg�sen �t a gregori�n hangulat� �nekig terjed… �s ehhez j�nnek m�g a t�rsadalmi t�m�kat a legm�lyebb �rzelmekkel boncolgat� sz�vegek. H�t, ebb�l ugye ak�rmi nem s�lhet ki. Nem is s�lt. �pp ez�rt t�rt le, amikor az akkor m�g csak k�sz�l� m�sodik albumr�l �gy nyilatkoztak, hogy h�t igen, m�s lesz, mint az els�, b�r az�rt az els� lemez kedvel�i sem fognak csal�dni. Na persze, morogtam zord vigyorral. L�ttam �n m�r kar�n varj�t. Azt�n megjelent a Toxicity, �n meg egyb�l befontam a hajam t�le: �zig-v�rig SOAD anyagot kaptunk: alapvet�en egyszer� fel�p�t�s� dallamokb�l kompon�lt eszm�letlen tizen�t dalt. A keleties �z tov�bbra is jelen van, a hangz�s tov�bb szigorodott, Tankian tov�bbra is mindent elk�vet a hallgat� teljes zavarba hoz�s�ra – csak gy�zz�k meg�rteni �ket. Aki l�tta a klipes Chop Sueyt, az tudja, mir�l van sz�: az embernek v�gigborzong a h�ta, ahogy a dar�l�s r�szek m�g jobban kiemelik a refr�n sz�ps�g�t. K�b� ennyi v�rhat� el az �sszes t�bbi sz�mt�l is, se t�bb, se kevesebb. Pont ennyi.